Pink-Ecavú

Fiú:Szia
Lány:Szia. mondanom kell valamit..
Fiú:Mond
Lány:Szeretlek
Fiú:Én is szeretlek,de én 17 éves vagyok ,te
14......és én járok egy velem egy idős
lányal....
Lány:*kijelentkezik*
A fiú még aznap este látja a hírekben
hogy egy lány felvágta az ereit és felírta a
vérével a falra:" A kor nem számít"
A Fiú szerette a lányt. Könnyeit visszafolytva
ő is felírta a vérével a falra:
"Igaza volt..nem a kor számít" 

 --------------------------------------VÉGE----------------------------------------

 Boy: Szijja drága!..
Girl:Szijja
Boy:Hiányoztál ma suliból.Hol voltál?
Girl:Bocsi.El kellett mennem dokihoz.
Boy:Oh..miért?
Girl:Nincs semmi..csak egy rutin vizsgálat.
Boy:Ok.
Girl:Elvesztettünk valamit?
Boy:Nem.Csak valami jegyzetet.
Girl:Ok.
Boy:Yeah.
Girl:Van egy kérdésem..
Boy:Mond!
Girl:Mennyire szeretsz??
Boy:Tudod hogy szeretlek, szivem!
Girl:Yeah.
Boy:Miért?Történt valami?
Girl:Nem.Nem történt semmi.
Boy:Oké.
Girl:Mennyire érdekellek?
Boy:Akár meg is halnék érted.
Girl:Télleg?
Boy:Igen szerelmem.De történt valami?
Girl:Nem.Jól vagyok.
Boy:Oké.Remélem.
Girl:Télleg meghalnál értem?
Boy:Meg is lőnném magam érted.
Girl:Télleg?
Boy:Igen szivem.Na..történt valami?
Girl:JÓL VAGYOK!!!!!!
Girl:Mennem kell.Holnap találkozunk.
Boy:Oké.Szija.Szeretlek!
Girl:Szeretlek!

^^Következő nap suliban...

Boy:Nem láttad ma abarátnőmet?
Mate:Nem.
Boy:Oh..
Mate:De tegnap volt itt.Nem?
Boy:Igen.Tudom.
Mate:Na és még mizu?
Boy:Megyek órára.
Mate:Később találkozunk.

^^Azon az este:
~ring~
~ring~

Girl:Alo?
Boy:Miért nem voltál ma suliba?
Girl:Picit rosszul éreztem magam.
Boy:Most jól vagy?
Girl:Mennem kell...anya beszélni akar telefonon.
Boy:Megvárom.
Girl:Sokáig fog tartani..inkább visszahívlak később.
Boy:Oké.Szeretlek!
Girl:Én úgy érzem szakítanunk kell.
Boy: MI????? MIÉRT????
Girl:Szeretlek!
~clik~(lerakja a telefont)

A lány 3 hétig nem megy suliba és a telefont sem veszi fel.

Boy:Sya.Mizu?
Mate:Semmi.Beszéltél még a volt barátnőddel?
Boy:Nem.
Mate:Tehát akkor nem tudsz róla.
Boy:Miről nem tudok??
Mate:Azt hiszem elkéne mondanom, hogy mi történt.
Boy:Haver...mi történt?
Mate: Hívd ezt a számot : 433-555-3468

A fiú órák után fölhívja ezt a számot.

~ring~
~ring~

Voice:Jó napot.Ez itt a korház.
Boy:Tessék?Rossz a szám.A barátnőmet keresem.
Voice:Mi a neve?

A fiú leadja az adatokat.

Voice:Igen.Ő az egyik betegünnk.
Boy:Mi a franc? Mi történt?
Voice:Az ő szobája a 466-os.
Boy:De mi történt?
Voice:Inkább jöjjön be a korházba.
Boy:VÁRJ!!! NEE!!!!


A fiú bemegy a korházba.466-os szoba..a lány ágyhozkötve..
Boy:Jól vagy?
Girl:....
Boy:Szerelmem, kérlek mondj valamit.
Girl:Én....
Boy:Igen??
Girl:Rákos vagyok.Csak a gépek tartanak életben.Ma este lekapcsolják a gépeket.
Boy:Mi a franc?Miért?Miért nem mondtál semmit?
Girl:Nem akartam hogy szenvedj.
Boy:De én szeretlek...(sír)
Girl:Én is szeretlek.Ne légy szomorú.Én mindig ott leszek melletted.
Nurse:A látógatási idő lejárt.

A fiú elmegy, a lányt lekapcsolják a gépekről..és meghal.

^^Következő nap:

Megtalálták a fiút meglőve és mellette egy papír....

A papíron:
Meglőttem magam érte.♥

 -----------------------------------VÉGE-----------------------------------------

Lány: Lassíts. Félek.

Fiú: Nem. Ez vicces.

Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő.

Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz.

Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts!

Fiú: Most ölelj meg.

...A lány megöleli.

Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar.

 Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.

-----------------------------------------VÉGE--------------------------------------

Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat